Eredet
Szent Domonkos és a rózsafüzér
Jámbor hagyomány, 1214 körül
Egy kedves hagyomány szerint 1214 körül, amikor Dél-Franciaországban az albigens eretnekség ellen prédikált, Guzmán Szent Domonkos (kb. 1170–1221) Szűz Máriától kapta a rózsafüzért, az imádság és az igehirdetés fegyvereként. Művészek nemzedékei festették meg a jelenetet. Itt, a velencei Gesuati-templom mennyezetén Giambattista Tiepolo azt ábrázolja, amint Domonkos átnyújtja a rózsafüzért a hívek sokaságának, nagyoknak és kicsinyeknek.
A történészek rámutatnak, hogy a történet nem szerepel sem Domonkos legkorábbi életrajzaiban, sem első társainak írásaiban. Főként az 1460-as és 1470-es években terjesztette el a breton domonkos Alain de la Roche. 1912-ben a Catholic Encyclopedia összefoglalta a kételyeket, és a legtöbb történész ma a rózsafüzért fokozatos fejlődés gyümölcsének tartja, nem egyetlen ajándéknak. Az Egyház soha nem döntött a kérdésben: a történetet jámbor hagyományként tiszteli, nem dokumentált történelemként.
Miért kötődik hát Domonkos ilyen szorosan a rózsafüzérhez? Rendje, a Prédikátorok Rendje lett a legnagyobb terjesztője. A domonkos testvérek rózsafüzér-társulatokat alapítottak, Európa-szerte és Amerikában hirdették a titkokat, és kialakították az imádság klasszikus formáját; a pápák pedig Domonkost tisztelték a rózsafüzér patrónusaként. Caravaggio Rózsafüzéres Madonnáján – amelyet később Rubens és festőtársai vásároltak meg az antwerpeni domonkos templom számára – a szent a szegények mohón kinyújtott kezei felé nyújtja a rózsafüzéreket.
Rómában, 1220 körül III. Honoriusz pápa Domonkosra és testvéreire bízta az Aventinus-dombon álló ősi Santa Sabina-bazilikát. Ma is itt van a domonkos rend magiszterének székhelye. Fényes főhajója, amely 422 és 432 között épült, Róma legszebb ókeresztény belső terei közé tartozik. A templom őrzi Sassoferrato derűs Rózsafüzéres Madonnáját (1643) is, amelyen Domonkos és Sienai Szent Katalin átveszi a rózsafüzért.