Világosság titkai

Imádkozzuk: csütörtök
Imádkozd ezeket a titkokat a Rosariumban
A világosság első titkaJézus megkeresztelkedése a Jordánban
A titok gyümölcse: Nyitottság a Szentlélekre
Szentírás · Mt 3,11–17
Én ugyan vízzel keresztellek titeket bűnbánatra, a ki pedig utánam jövendő, erősebb nálamnál, kinek nem vagyok méltó saruit vinni, ő titeket Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni. Kinek kezében van szórólapátja, és megtisztítja szérűjét; és összegyüjti búzáját a csűrbe, a polyvát pedig megégeti olthatlan tűzzel. Akkor eljöve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkereszteltessék tőle. János pedig ellenzé, mondván: Nekem kell tőled megkereszteltetnem, és te jösz hozzám? Felelvén pedig Jézus, mondá neki: Hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk az egész igazságot. Akkor ráhagyá. Megkereszteltetvén pedig Jézus, azonnal feljöve a vízből; és íme megnyílának neki az egek, és látá az Isten lelkét galambképen lejőni és rászállani. És ime szózat lőn mennyekből, mondván: Ez az én szerelmes fiam, kiben nekem kedvem telik.
Mt 3,11–17 · Szent Biblia, Káldi György fordítása (1626), Tárkányi Béla átdolgozásában (1865)
Elmélkedés
Menjünk le a Jordán partjára. Bűnösök tömege gázol a folyóba, és megvallja bűneit. Közöttük, észrevétlenül, ott áll Jézus, és várja, hogy sorra kerüljön. János tiltakozik, de Jézus kitart: ő, „az ártatlan, aki »bűnné« teszi magát értünk”, velünk együtt száll alá a vízbe. Amikor feljön, megnyílik az ég, a Lélek galamb képében leszáll, és az Atya hangja szeretett Fiának nevezi. Itt kinyilatkozik a Szentháromság, és előre jelződik a mi keresztségünk: minket is alámerítettek ezekbe a vizekbe, és szeretettnek neveztek. Kérjük, hogy nyitottak legyünk a Szentlélekre, aki ma is csendesen leszáll azokra, akik alázattal kivárják a sorukat.
Vö. Rosarium Virginis Mariae, 21
Elgondolkodásra: Merre akar indítani a Szentlélek, és hol állok ellen neki?
E titok által kérjük a Szentlélek iránti nyitottság kegyelmét.
A világosság második titkaA kánai menyegző

A titok gyümölcse: Mária által Jézushoz
Szentírás · Jn 2,1–11
És harmadnapon menyekző lőn galileai Kánában; és ott vala Jézus anyja. Meghivaték pedig Jézus is és az ő tanítványai a menyekzőre. És elfogyván a bor, mondá Jézus anyja neki: Nincs boruk. És mondá neki Jézus: Mi közöm nekem és neked? asszony! még nem jött el az én órám. Mondá anyja a szolgáknak. A mit nektek mond, cselekedjétek. Vala pedig ott hat kőveder helyezve a zsidók tisztulására, mindenik két vagy három mértékű. Mondá nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És színig tölték azokat. És mondá nekik Jézus: Merítsetek most, és vigyétek a násznagynak. És elvivék. A mint megízlelte a borrá lett vizet a násznagy, és nem tudta, honnét való az, de tudták a szolgák, kik a vizet merítették vala, hivá a násznagy a vőlegényt, és mondá neki: Minden ember először jó bort ad, és miután megrészegülnek, akkor azt, mi alábbvaló; te pedig mindeddig tartottad a jó bort. Ez volt Jézus csodatételeinek kezdete a galileai Kánában; és kijelenté az ő dicsőségét, és hivének őbenne tanítványai.
Jn 2,1–11 · Szent Biblia, Káldi György fordítása (1626), Tárkányi Béla átdolgozásában (1865)
Elmélkedés
Képzeljünk el egy falusi lakodalmat: zene, tánc, udvarra zsúfolódott családok, sürgő-forgó szolgák. Aztán csendes zavar: elfogyott a bor. Mária mindenki más előtt észreveszi. Nem parancsol és nem panaszkodik; egyszerűen szól a Fiának: „Nincs boruk.” Aztán a szolgákhoz fordul azzal a szóval, amely Szent II. János Pál szerint „egy nagy anyai intelemmé válik”: „A mit nektek mond, cselekedjétek.” Hat kőveder víz lesz a legjobb borrá, és a tanítványok hisznek. Mária sohasem önmagára mutat, hanem Jézusra. Vigyük hozzá a magunk ürességét, és bízzuk rá, hogy elvezet hozzá, készen arra, hogy megtegyük, amit mond.
Vö. Rosarium Virginis Mariae, 21
Elgondolkodásra: Mit mond nekem Jézus, amit folyton halogatok?
E titok által kérjük a kegyelmet, hogy Mária által Jézushoz jussunk.
A világosság harmadik titkaIsten országának meghirdetése

A titok gyümölcse: Bűnbánat
Szentírás · Mk 1,14–20
Miután pedig kézbe adatott János, Galileába jöve Jézus, hirdetvén az Isten országa evangéliomát, és mondván: Mivelhogy betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa: tartsatok bűnbánatot, és higyetek az evangéliomnak. És elmenvén a galileai tenger mellett, látá Simont és testvérét, Andrást, a mint hállót vetettek a tengerbe, (mert halászok valának). És mondá nekik Jézus: Jőjetek utánam, és emberek halászaivá teszlek titeket. És azonnal elhagyván hállóikat, követék őt. És onnan tovább menvén egy kevéssé, látá Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, a mint ők is igazgatták hállóikat a hajóban. És azonnal hívá őket. És elhagyván atyjokat, Zebedeust a hajóban a béresekkel együtt, követék őt.
Mk 1,14–20 · Szent Biblia, Káldi György fordítása (1626), Tárkányi Béla átdolgozásában (1865)
Elmélkedés
Sétáljunk kora reggel a galileai parton. Halászok vetik ki és javítgatják hálóikat, mint bármely más napon. Jézus arra jár, és hangja áttöri a megszokást: „betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa: tartsatok bűnbánatot, és higyetek az evangéliomnak.” Simon és András azonnal otthagyják hálóikat; Jakab és János még apjukat is a hajóban hagyják. Az Ország nem távoli eszme: Jézus személyében érkezett meg, és az egész szív megfordulását kéri. Ő megbocsát mindazoknak, akik „alázatos bizalommal” közelednek hozzá. Kérjük az igazi bűnbánatot, és a bátorságot, hogy hátrahagyjuk a hálóinkat.
Vö. Rosarium Virginis Mariae, 21
Elgondolkodásra: Melyik hálót kell hátrahagynom, hogy szabadabban kövessem Jézust?
E titok által kérjük a bűnbánat kegyelmét.
A világosság negyedik titkaJézus színeváltozása

A titok gyümölcse: Vágy az életszentségre
Szentírás · Mt 17,1–9
És hat nap múlva, maga mellé véve Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, ennek öcscsét, és fölvivé őket egy magas hegyre külön. És szinében elváltozék előttök; és fénylék orczája, mint a nap, ruhái pedig fehérek lőnek, mint a hó. És ime megjelenének nekik Mózes és Illés, szólván vele. Felelvén pedig Péter, mondá Jézusnak: Uram! jó nekünk itt lennünk; ha akarod, csináljunk itt három hajlékot, neked egyet, Mózesnek egyet, és Illésnek egyet. Még ő szólott, ime fényes felhő árnyékozá meg őket. És ime szózat a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, kiben nekem jó kedvem telik; őt hallgassátok. Ezt hallván a tanítványok, orczájokra esének, és igen megfélemlének. És hozzájok menvén Jézus, illeté őket, és mondá nekik: Keljetek föl, és ne féljetek. Fölemelvén pedig szemeiket, senkit nem látának, hanem csak egyedűl Jézust. És a mint lejöttek a hegyről, meghagyá nekik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok a látomást, míg az ember fia halottaiból föl nem támad.
Mt 17,1–9 · Szent Biblia, Káldi György fordítása (1626), Tárkányi Béla átdolgozásában (1865)
Elmélkedés
Menjünk fel Péterrel, Jakabbal és Jánossal a magas hegyre, kifulladva, miközben alattunk eltűnik a síkság. Jézus hirtelen elváltozik előttük: arca fénylik, mint a nap, ruhái fehérek lesznek, mint a hó. Mózes és Illés beszélget vele. Péter elragadtatva sátrakat akar építeni, hogy ott maradjanak. Ekkor fényes felhő árnyékozza be őket, és megszólal az Atya: „Ez az én szerelmes Fiam… őt hallgassátok.” „Kiváltképpen a világosság titka a színeváltozás”: átragyog a Jézusban rejtett dicsőség, hogy megerősítse a tanítványokat az előttük álló keresztre. Amikor feltekintenek, senkit sem látnak, csak Jézust. Kérjük az életszentség mély vágyát: hogy hallgassunk rá, és az ő képmására formálódjunk.
Vö. Rosarium Virginis Mariae, 21
Elgondolkodásra: Mi változna meg, ha ma valóban hallgatnék Jézusra?
E titok által kérjük az életszentség utáni vágy kegyelmét.
A világosság ötödik titkaAz Eucharisztia alapítása

A titok gyümölcse: Imádás
Szentírás · Lk 22,14–20
És midőn eljött az óra, letelepedék ő és vele a tizenkét apostol. És mondá nekik: Kivánva kivántam e húsvétet megenni veletek, mielőtt szenvedjek. Mert mondom nektek: hogy ettőlfogva nem eszem azt, míg be nem teljesedik az Isten országában. És vévén a poharat, hálát ada, és mondá: Vegyétek és oszszátok el magatok között. Mert mondom nektek: hogy nem iszom a szőllőtermésből, mígnem eljő az Isten országa. És vévén a kenyeret, hálát ada, és megszegé, és nekik adá, mondván: Ez az én testem, mely érettetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképen a kelyhet is, miután vacsorált, mondván: Ez a kehely az új szövetség az én véremben, mely érettetek kiontatik.
Lk 22,14–20 · Szent Biblia, Káldi György fordítása (1626), Tárkányi Béla átdolgozásában (1865)
Elmélkedés
Lépjünk be az emeleti terembe, amikor leszáll az este. Égnek a mécsesek, meg van terítve a húsvéti asztal, és a Tizenkettő a Mestere körül telepszik le. Jézus elmondja nekik, mennyire vágyott arra, hogy ezt a húsvétot velük egye. Aztán kezébe veszi a kenyeret, hálát ad, megtöri: „Ez az én testem, mely érettetek adatik.” Kezébe veszi a kelyhet: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben.” Krisztus itt önmagát adja eledelül, és tanúságot tesz „mindvégig” tartó szeretetéről. Ami a kereszten történik majd, azt ennél az asztalnál ajánlja fel, és velünk marad minden szentmisében. Kérjük az imádás kegyelmét: hogy csendben, csodálattal és hálával boruljunk le ez előtt az ajándék előtt.
Vö. Rosarium Virginis Mariae, 21
Elgondolkodásra: Hogyan fogadom Jézust, amikor nekem adja önmagát?
E titok által kérjük az imádás kegyelmét.