Fájdalmas titkok

Akkor méne Jézus velök a majorba, mely Getszemáninak neveztetik, és mondá tanítványinak: Üljetek itt, míg amoda megyek, és imádkozom. És maga mellé vévén Pétert és Zebedeus két fiát, kezde bánkódni és szomorkodni. Akkor mondá nekik: Szomorú az én lelkem mindhalálig; várakozzatok itt, és viraszszatok velem. És egykevessé elébb menvén, orczájára borúla, imádkozván és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el e pohár tőlem; mindazáltal nem a mint én akarom, hanem a mint te. És méne tanítványihoz, és aluva találá őket, és mondá Péternek: Igy nem viraszthattatok-e velem egy óráig? Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kisértetbe ne essetek. A lélek ugyan kész, de a test erőtlen. Ismét másodszor elméne, és imádkozék, mondván: Atyám! ha e pohár el nem múlhatik a nélkül, hogy megigyam, legyen a te akaratod. És eljöve ismét, és aluva találá őket; mert szemeik el voltak nehezedve. És elhagyván őket, ismét elméne, és imádkozék harmadszor, ugyanazon beszédet mondván. Akkor tanítványihoz jöve, és mondá nekik: Aludjatok már és nyugodjatok. Ime elközelgetett az óra, és az ember fia a bűnösök kezeibe adatik. Keljetek föl, menjünk; íme közeledik, a ki engem elárul.

Az ünnepnapon pedig szokott vala nekik elbocsátani egyet a foglyok közől, a kit kértenek. Vala pedig egy Barabbás nevezetű, ki a lázítókkal fogatott meg, s ki a lázadásban gyilkosságot cselekedett. Fölmenvén tehát a sereg, kezdé kérni azt, mit nekik mindenkor megcselekedett. Pilátus pedig felelé nekik és mondá: Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? Mert tudja vala, hogy irígységből adták őt kézbe a főpapok. De a papifejedelmek arra lázíták a sereget, hogy inkább Barabbást bocsássa el nekik. Pilátus pedig ismét felelvén, mondá nekik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem a zsidók királyával? Azok erre ismét kiáltának: Feszítsd meg őt! Pilátus pedig mondá nekik: De mi gonoszt cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltának: Feszítsd meg őt! Pilátus tehát eleget akarván tenni a népnek, elbocsátá nekik Barabbást, Jézust pedig, miután megostoroztatta, átadá nekik, hogy megfeszíttessék.

Pilátus tehát eleget akarván tenni a népnek, elbocsátá nekik Barabbást, Jézust pedig, miután megostoroztatta, átadá nekik, hogy megfeszíttessék. Ekkor a vitézek a tanácsház tornáczába vivék őt, és egybehívák az egész csoportot, és felöltözteték őt bíborba, és tövisből font koronát tőnek föl neki. És kezdék üdvözölni őt: Üdvözlégy, zsidók királya! És náddal verék fejét, és pökdösék őt, és térdet hajtván, imádák őt. És minekutána megcsúfolták őt, levevék róla a bíbort, és felöltözteték saját ruháiba, és kivivék őt, hogy megfeszítsék.

És a mint kivezették őt, megfogának bizonyos cirenei Simont, ki a majorból jő vala, és rátevék a keresztet, hogy Jézus után vigye. Követé pedig őt nagy népsereg sok asszonynyal, kik síránkozának és kesergének rajta. Jézus pedig hozzájok fordúlván, mondá: Jerusalem leányai! ne sírjatok énrajtam, hanem sírjatok magatokon és fiaitokon. Mert íme eljőnek a napok, melyekben majd mondják: Boldogok a magtalanok, és a méhek, melyek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak. Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Szakadjatok ránk! és a halmoknak: Borítsatok el minket! Mert ha a zöldellő fán ezt mívelik, a szárazzal mi fog történni? Vitetik vala pedig más két gonosztevő is ővele, hogy kivégeztessenek.

És miután ama helyre jutottak, mely agykoponyáénak hivatik, ott megfeszíték őt, és a latrokat, egyiket jobbja felől, és másikat balkeze felől. Jézus pedig mondá: Atyám! bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, sorsot vetének. És ottálla a nép, nézvén, és csúfolák őt a fejedelmek azokkal együtt, mondván: Másokat megszabadított, magát szabadítsa meg, ha ez Krisztus, az Istennek választottja. Csúfolák pedig őt a vitézek is, hozzá járulván, és eczetet nyujtván neki, és mondván: Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat. Vala pedig fölülírás is fölötte, görög és latin és zsidó betűkkel írva: Ez a zsidók királya! Egyik pedig a latrok közől, kik ott függenek vala, káromolá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg tenmagadat és minket is. Felelvén pedig a másik, feddé őt, mondván: Te sem féled az Istent, holott ugyanazon büntetés alatt vagy. És mi ugyan igazságosan, mert cselekedetinkhez méltó dijt veszünk; de ez semmi gonoszt nem cselekedett. És mondá Jézusnak: Uram! emlékezzél meg rólam, midőn országodba jutsz. És mondá neki Jézus: Bizony mondom neked, ma velem leszesz a paradicsomban. Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész földön kilencz óráig. És a nap elsötétedék, és a templom kárpitja középen kettéhasada. És Jézus nagyszóval kiáltván, mondá: Atyám! a te kezeidbe ajánlom az én lelkemet. És ezt mondván, meghala.