Történelem
Lourdes
1858
1858. február 11-én Bernadette Soubirous, egy szegény molnár tizennégy éves leánya, rőzsét gyűjtött a Massabielle-barlang közelében, Lourdes mellett, a francia Pireneusokban. Egy fehér ruhás, kék övű fiatal Hölgyet látott, mindkét lábán egy-egy sárga rózsával, karján rózsafüzérrel. Bernadette elővette a saját rózsafüzérét, és imádkozni kezdett. Februártól júliusig tizennyolc jelenésről számolt be.
Bernadette úgy emlékezett, hogy miközben ő imádkozott, a Hölgy az ujjai között peregtette a szemeket, és csak a Dicsőségnél csatlakozott hangosan. Március 25-én, amikor a nevét kérdezték, a helyi nyelvjárásban így válaszolt: „Que soy era Immaculada Councepciou”, azaz „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”, négy évvel azután, hogy IX. Piusz kihirdette ezt a dogmát. A tarbes-i püspök 1862-ben ismerte el a jelenéseket. Bernadette Nevers-ben szerzetesnővér lett, és 1933-ban avatták szentté.
Lourdes a világ egyik nagy zarándokhelyévé vált. A barlang fölött három templom emelkedik egymás fölött; a legalsó, a neobizánci Rózsafüzér-bazilika 1883 és 1889 között épült, és 1901-ben szentelték fel. Tizenöt mellékkápolnáját, a hagyományos titkok mindegyikének egyet-egyet, mozaikokkal díszítették. Tavasztól őszig minden este fáklyás körmenetre gyűlnek a zarándokok, és sok nyelven imádkozzák a rózsafüzért.