Rosarium

Örvendetes titkok

Bartolomé Esteban Murillo, Angyali üdvözlet
Bartolomé Esteban Murillo · Angyali üdvözlet, c. 1660 · Prado Múzeum, Madrid · Public domain

Imádkozzuk: hétfő és szombat

Rosarium Virginis Mariae, 38

Imádkozd ezeket a titkokat a Rosariumban

Az első örvendetes titokAz angyali üdvözlet

A titok gyümölcse: Alázatosság

Szentírás · Lk 1,26–38

A hatodik hónapban pedig küldeték Gábriel angyal az Istentől Galileának városába, melynek neve Názáret, egy szűzhöz, ki egy férfiúnak vala eljegyezve Dávid házából, kinek neve vala József; és a szűz neve Mária. És bemenvén az angyal hozzája, mondá: Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr teveled, áldott vagy te az asszonyok között. Ki mikor ezt hallotta, megháborodék az ő beszédén, és gondolkodik vala: minemű köszöntés ez? És mondá az angyal neki: Ne félj, Mária! mert kedvet találtál az Istennél. Ime méhedben fogansz, és fiat szülsz, és az ő nevét Jézusnak hívod. Ez nagy leszen, és a Magasságbeli Fiának fog hivatni; és neki adja az Úr Isten Dávidnak, az ő atyjának székét, és országlani fog Jákob házában mindörökké, és az ő országának nem lesz vége. Mondá pedig Mária az angyalnak: Mikép leszen ez, holott férfiat nem ismerek? És felelvén az angyal, mondá neki: A Szentlélek száll terád, és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged; és azért a Szent is, mely tőled születik, Isten Fiának fog hivatni. És íme Erzsébet, a te rokonod, ő is fiat fogant vénségében, és ez hatodik hónapja annak, ki magtalannak hívatik; mert Istennél semmi sem lehetetlen. Mondá pedig Mária: Ime az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint. És elméne tőle az angyal.

Lk 1,26–38 · Szent Biblia, Káldi György fordítása (1626), Tárkányi Béla átdolgozásában (1865)

Elmélkedés

Lépjünk be egy kis názáreti házba. Hétköznapi óra ez; Mária talán imádkozik, talán dolgozik. Az angyal köszöntése megtöri a csendet: „Üdvözlégy, malaszttal teljes.” Mária megrendül, elgondolkodik, egyszerű kérdést tesz fel. Aztán elhangzik a szó, amelyen üdvösségünk fordul: a „fiat”, mellyel Mária „készséges engedelmességgel válaszol Isten akaratára”. Abban a pillanatban az örök Fiú testet ölt a méhében. Isten nem ragadja magához, amit akar: kérdez, és várja teremtménye szabad beleegyezését. Mária csak az Úr szolgálóleányának mondja magát. Nagysága az alázata, amely tárva-nyitva áll a kegyelem előtt. Kérjük, tanítson meg minket arra az alázatos igenre, amelyet úgy mondunk ki, hogy nem tudjuk, hová vezet.

Vö. Rosarium Virginis Mariae, 20

Elgondolkodásra: Hol várja ma Isten az én alázatos „igen”-emet?

E titok által kérjük az alázatosság kegyelmét.

A második örvendetes titokMária látogatása Erzsébetnél

Domenico Ghirlandaio, Mária látogatása Erzsébetnél
Domenico Ghirlandaio · Mária látogatása Erzsébetnél, 1491 · Louvre, Párizs · Public domain

A titok gyümölcse: Felebaráti szeretet

Szentírás · Lk 1,39–45

Fölkelvén azután Mária ama napokban, sietve méne a hegyes tartományba, Júda városába. És beméne Zakariás házába, és köszönté Erzsébetet. És lőn, a mint hallotta Erzsébet Mária köszöntését, röpöse méhében a magzat, és betelék Erzsébet Szentlélekkel, és nagy szóval fölkiálta, és mondá: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! És honnét vagyon az nekem, hogy az én Uram anyja jőjön hozzám? Mert íme a mint köszöntésed szava füleimbe jött, a magzat örvendve röpöse az én méhemben. És boldog vagy, ki hittél; mert beteljesednek mindazok, mik neked mondattak az Úrtól.

Lk 1,39–45 · Szent Biblia, Káldi György fordítása (1626), Tárkányi Béla átdolgozásában (1865)

Elmélkedés

Képzeljük el a hosszú utat a hegyvidéken át, és egy fiatal asszonyt, aki sietve járja. Mária épp most kapta a történelem legnagyobb hírét, és első gondolata a másik emberé: idős rokonáé, aki hat hónapja áldott állapotban van. Rejtetten Krisztust hordozza, és ahová ő megy, oda megy Jézus is. Köszöntése hallatán a még meg nem született János „örömében repesett”, Erzsébet pedig a Szentlélekkel eltelve kimondja azokat a szavakat, amelyeket minden Üdvözlégyben megismétlünk. A szeretet itt nem eszme, hanem út, megnyitott ajtó, örömet hozó hang. Kérjük a szeretetet, amely gyorsan elindul, és elviszi Jézust azokhoz, akik várják őt, sokszor anélkül, hogy tudnák.

Vö. Rosarium Virginis Mariae, 20

Elgondolkodásra: Ki vár arra, hogy meglátogassam, felhívjam, vagy egyszerűen ott legyek mellette?

E titok által kérjük a felebaráti szeretet kegyelmét.

A harmadik örvendetes titokJézus születése

Bartolomé Esteban Murillo, A pásztorok imádása
Bartolomé Esteban Murillo · A pásztorok imádása, c. 1650 · Prado Múzeum, Madrid · Public domain

A titok gyümölcse: Lelki szegénység

Szentírás · Lk 2,4–14

Fölméne pedig József is Galileából, Názáret városából, Judeába, Dávid városába, mely Betlehemnek hivatik, mivel Dávid házából és nemzetségéből vala, hogy bevallja magát Máriával, neki eljegyzett nehézkes feleségével. Lőn pedig, mikor ott valának, elérkezék az idő, hogy szüljön. És szülé az ő elsőszülött fiát, és betakará őt pólyákba, és a jászolyba fekteté, mert nem vala helyök a szálláson. És pásztorok valának azon tartományban, virasztván, s mint őrök, éjjel vigyázván az ő nyájoknál. És ime az Úr angyala megálla mellettök, és az Isten fényessége körűlragyogá őket, és megfélemlének nagy félelemmel. És mondá nekik az angyal: Ne féljetek, mert ime nagy örömet hirdetek nektek, mely leszen minden népnek; mert ma született nektek az Üdvözítő, ki az Úr Krisztus, Dávid városában. És ez lesz nektek a jel: Találtok egy kisdedet, pólyákba takarva, és jászolyba fektetve. És azonnal mennyei sereg sokasága jöve az angyalhoz, dicsérvén és mondván: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békeség a jóakaratú embereknek!

Lk 2,4–14 · Szent Biblia, Káldi György fordítása (1626), Tárkányi Béla átdolgozásában (1865)

Elmélkedés

Álljunk meg a betlehemi istálló bejáratánál. Hideg az éjszaka; szalma- és állatszag terjeng. A szálláson nem volt hely, ezért Isten Fiát jászolba fektetik, anyja keze pólyába takarja. A csillagok Teremtője semmi nélkül érkezik, mindenre rászorulva, és így mindenki számára megközelíthetővé lesz. Kint a mezőn a szegény és virrasztó pásztorok kapják elsőként hírül a „nagy örömet”. Istent azok találják meg, akiknek üres a kezük. Kérjük a lelki szegénységet: a szabadságot, hogy rászoruljunk Istenre, és helyet adjunk neki ott, ahol a világ nem ad.

Vö. Rosarium Virginis Mariae, 20

Elgondolkodásra: Mihez ragaszkodom annyira, hogy nem marad hely Krisztusnak?

E titok által kérjük a lelki szegénység kegyelmét.

A negyedik örvendetes titokJézus bemutatása a templomban

Philippe de Champaigne, Jézus bemutatása a templomban
Philippe de Champaigne · Jézus bemutatása a templomban, 1648 · Belga Királyi Szépművészeti Múzeumok, Brüsszel · Public domain

A titok gyümölcse: Engedelmesség

Szentírás · Lk 2,22–35

És minekutána elérkeztek az ő tisztúlásának napjai, Mózes törvénye szerint, Jerusalembe vivék őt, hogy bemutassák az Úrnak; a mint megíratott az Úr törvényében: Hogy minden figyermek, ki anyja méhét megnyitja, az Úrnak szenteltessék; és hogy áldozatot adjanak a szerint, a mint megmondatott az Úr törvényében, egy pár gerliczét, vagy két galambfiat. És ime egy ember vala Jerusalemben, Simeon nevű, igaz és istenfélő férfiú, várván Izrael vigasztalását, és a Szentlélek vala őbenne. És feleletet vőn a Szentlélektől, hogy halált nem lát, mígnem előbb meglátja az Úr Krisztusát. És a Lélek által (indíttatva) a templomba jöve; és mikor a gyermek-Jézust bevitték szülői, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek őérette, karjaira vevé őt, és áldván az Istent, mondá: Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békeségben; mert látták szemeim a te Üdvözítődet, kit rendeltél minden népek színe elé, világosságúl a pogányok megvilágosítására, és dicsőségűl a te népednek, Izraelnek. És az ő atyja és anyja csodálkozának azokon, mik felőle mondattak. És megáldá őket Simeon, és mondá Máriának, az ő anyjának: Ime tétetett ez sokak romlására és feltámadására Izraelben, és jelűl, melynek ellene mondatik; a te lelkedet is tőr járja át, hogy kinyilatkoztassanak sok szivből a gondolatok.

Lk 2,22–35 · Szent Biblia, Káldi György fordítása (1626), Tárkányi Béla átdolgozásában (1865)

Elmélkedés

Negyven nappal a születés után egy fiatal házaspár lépked fel a jeruzsálemi templom lépcsőin. Szegények: áldozatuk egy pár gerlice. Egyszerűen azt jönnek megtenni, amit az Úr törvénye kér, és ebben a csendes engedelmességben Isten Fiát az Atya kezébe helyezik. Az idős Simeon karjára veszi a gyermeket, és áldja Istent: most már elmehet békességben. De azt is megjövendöli, hogy ez a gyermek az „ellentmondás jele” lesz, és hogy tőr járja át Mária lelkét. Az engedelmesség itt nem rideg kötelesség, hanem felajánlás. Kérjük, hogy életünket és szeretteinket Isten kezébe tudjuk helyezni.

Vö. Rosarium Virginis Mariae, 20

Elgondolkodásra: Mit kér tőlem ma Isten, hogy visszaadjam neki?

E titok által kérjük az engedelmesség kegyelmét.

Az ötödik örvendetes titokJézus megtalálása a templomban

Jusepe de Ribera, Jézus az írástudók között
Jusepe de Ribera · Jézus az írástudók között, c. 1613 · Musée d'art et d'histoire, Langres · Public domain

A titok gyümölcse: Jámborság

Szentírás · Lk 2,41–52

És szülői esztendőnkint Jerusalembe járnak vala a húsvét ünnepére. És mikor Jézus tizenkét esztendős lett, fölmenének ők is Jerusalembe az ünnepi szokás szerint. És elvégződvén az ünnepnapok, midőn visszatértek, a gyermek-Jézus elmaradt Jerusalemben, és nem vevék észre szülői. Vélvén pedig őt az útitársaságban lenni, menének egy napi utat, és keresék őt a rokonok és ismerősök között. És meg nem találván, visszatérének Jerusalembe, keresvén őt. És lőn, harmadnap múlva megtalálák őt a templomban a tanítók között ülve, a mint hallgatta és kérdezte őket. Álmélkodának pedig mindnyájan, kik őt hallgatták, az ő okosságán és feleletein. És látván őt, csodálkozának. És anyja mondá neki: Fiam! miért cselekedtél így velünk? Ime atyád és én bánkódva kerestünk téged. És mondá nekik: Mi dolog az, hogy engem kerestetek? nem tudtátok-e, hogy a mik az én Atyáméi, azokban kell lennem? De ők nem érték az igét, melyet nekik szólott. És leméne velök, és jöve Názáretbe, és engedelmes vala nekik. Anyja pedig ez igéket mind szivében tartja vala. És Jézus növekedik vala bölcseségben és időben és kedvességben Istennél és embereknél.

Lk 2,41–52 · Szent Biblia, Káldi György fordítása (1626), Tárkányi Béla átdolgozásában (1865)

Elmélkedés

Képzeljünk el három napnyi keresést: a zsúfolt utakat, az aggódó kérdezősködést a rokonok között, a visszatérést a zarándokokkal teli városba. Aztán a templomban Mária és József megtalálják Jézust a tanítók között ülve, amint hallgatja és kérdezi őket. „Fiam! miért cselekedtél így velünk?” Válasza elárulja, ki ő: a „magát teljesen Atyja dolgainak átadó Fiú”. Nem értik, de Mária mindezeket az igéket a szívében őrzi, Jézus pedig lemegy velük Názáretbe, és engedelmes nekik. Ez a jámborság: elsősorban az Atyáé lenni, és teljes szívvel keresni őt, amikor elveszettnek látszik. Kérjük ezt a szerető odaadást, és a türelmet, hogy elmélkedjünk azon, amit még nem értünk.

Vö. Rosarium Virginis Mariae, 20

Elgondolkodásra: Amikor Jézust elveszettnek érzem, hol keresem őt?

E titok által kérjük a jámborság kegyelmét.

Imádkozd ezeket a titkokat a Rosariumban