Örvendetes titkok

A hatodik hónapban pedig küldeték Gábriel angyal az Istentől Galileának városába, melynek neve Názáret, egy szűzhöz, ki egy férfiúnak vala eljegyezve Dávid házából, kinek neve vala József; és a szűz neve Mária. És bemenvén az angyal hozzája, mondá: Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr teveled, áldott vagy te az asszonyok között. Ki mikor ezt hallotta, megháborodék az ő beszédén, és gondolkodik vala: minemű köszöntés ez? És mondá az angyal neki: Ne félj, Mária! mert kedvet találtál az Istennél. Ime méhedben fogansz, és fiat szülsz, és az ő nevét Jézusnak hívod. Ez nagy leszen, és a Magasságbeli Fiának fog hivatni; és neki adja az Úr Isten Dávidnak, az ő atyjának székét, és országlani fog Jákob házában mindörökké, és az ő országának nem lesz vége. Mondá pedig Mária az angyalnak: Mikép leszen ez, holott férfiat nem ismerek? És felelvén az angyal, mondá neki: A Szentlélek száll terád, és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged; és azért a Szent is, mely tőled születik, Isten Fiának fog hivatni. És íme Erzsébet, a te rokonod, ő is fiat fogant vénségében, és ez hatodik hónapja annak, ki magtalannak hívatik; mert Istennél semmi sem lehetetlen. Mondá pedig Mária: Ime az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint. És elméne tőle az angyal.

Fölkelvén azután Mária ama napokban, sietve méne a hegyes tartományba, Júda városába. És beméne Zakariás házába, és köszönté Erzsébetet. És lőn, a mint hallotta Erzsébet Mária köszöntését, röpöse méhében a magzat, és betelék Erzsébet Szentlélekkel, és nagy szóval fölkiálta, és mondá: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! És honnét vagyon az nekem, hogy az én Uram anyja jőjön hozzám? Mert íme a mint köszöntésed szava füleimbe jött, a magzat örvendve röpöse az én méhemben. És boldog vagy, ki hittél; mert beteljesednek mindazok, mik neked mondattak az Úrtól.

Fölméne pedig József is Galileából, Názáret városából, Judeába, Dávid városába, mely Betlehemnek hivatik, mivel Dávid házából és nemzetségéből vala, hogy bevallja magát Máriával, neki eljegyzett nehézkes feleségével. Lőn pedig, mikor ott valának, elérkezék az idő, hogy szüljön. És szülé az ő elsőszülött fiát, és betakará őt pólyákba, és a jászolyba fekteté, mert nem vala helyök a szálláson. És pásztorok valának azon tartományban, virasztván, s mint őrök, éjjel vigyázván az ő nyájoknál. És ime az Úr angyala megálla mellettök, és az Isten fényessége körűlragyogá őket, és megfélemlének nagy félelemmel. És mondá nekik az angyal: Ne féljetek, mert ime nagy örömet hirdetek nektek, mely leszen minden népnek; mert ma született nektek az Üdvözítő, ki az Úr Krisztus, Dávid városában. És ez lesz nektek a jel: Találtok egy kisdedet, pólyákba takarva, és jászolyba fektetve. És azonnal mennyei sereg sokasága jöve az angyalhoz, dicsérvén és mondván: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békeség a jóakaratú embereknek!

És minekutána elérkeztek az ő tisztúlásának napjai, Mózes törvénye szerint, Jerusalembe vivék őt, hogy bemutassák az Úrnak; a mint megíratott az Úr törvényében: Hogy minden figyermek, ki anyja méhét megnyitja, az Úrnak szenteltessék; és hogy áldozatot adjanak a szerint, a mint megmondatott az Úr törvényében, egy pár gerliczét, vagy két galambfiat. És ime egy ember vala Jerusalemben, Simeon nevű, igaz és istenfélő férfiú, várván Izrael vigasztalását, és a Szentlélek vala őbenne. És feleletet vőn a Szentlélektől, hogy halált nem lát, mígnem előbb meglátja az Úr Krisztusát. És a Lélek által (indíttatva) a templomba jöve; és mikor a gyermek-Jézust bevitték szülői, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek őérette, karjaira vevé őt, és áldván az Istent, mondá: Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békeségben; mert látták szemeim a te Üdvözítődet, kit rendeltél minden népek színe elé, világosságúl a pogányok megvilágosítására, és dicsőségűl a te népednek, Izraelnek. És az ő atyja és anyja csodálkozának azokon, mik felőle mondattak. És megáldá őket Simeon, és mondá Máriának, az ő anyjának: Ime tétetett ez sokak romlására és feltámadására Izraelben, és jelűl, melynek ellene mondatik; a te lelkedet is tőr járja át, hogy kinyilatkoztassanak sok szivből a gondolatok.

És szülői esztendőnkint Jerusalembe járnak vala a húsvét ünnepére. És mikor Jézus tizenkét esztendős lett, fölmenének ők is Jerusalembe az ünnepi szokás szerint. És elvégződvén az ünnepnapok, midőn visszatértek, a gyermek-Jézus elmaradt Jerusalemben, és nem vevék észre szülői. Vélvén pedig őt az útitársaságban lenni, menének egy napi utat, és keresék őt a rokonok és ismerősök között. És meg nem találván, visszatérének Jerusalembe, keresvén őt. És lőn, harmadnap múlva megtalálák őt a templomban a tanítók között ülve, a mint hallgatta és kérdezte őket. Álmélkodának pedig mindnyájan, kik őt hallgatták, az ő okosságán és feleletein. És látván őt, csodálkozának. És anyja mondá neki: Fiam! miért cselekedtél így velünk? Ime atyád és én bánkódva kerestünk téged. És mondá nekik: Mi dolog az, hogy engem kerestetek? nem tudtátok-e, hogy a mik az én Atyáméi, azokban kell lennem? De ők nem érték az igét, melyet nekik szólott. És leméne velök, és jöve Názáretbe, és engedelmes vala nekik. Anyja pedig ez igéket mind szivében tartja vala. És Jézus növekedik vala bölcseségben és időben és kedvességben Istennél és embereknél.