Eredet
A titkok megnevezése
15–16. század
A legkorábbi „Mária-zsoltárok” egyszerű ismétlések voltak; az elmélkedés később jött. 1410 körül Porosz Domonkos, a trieri karthauzi kolostor szerzetese mind az ötven Üdvözlégyhez egy-egy rövid mondatot fűzött, amely Jézus és Mária életének egy pillanatát idézte fel. Más változatok is sokasodtak, ötven, 150 vagy még több ilyen „záradékkal”, és az ismételt köszöntés lassan az evangéliumról való elmélkedéssé vált. A magyar gyakorlat ma is őrzi ezt: minden Üdvözlégyben Jézus neve után elmondjuk a titkot.
Ezeket a sokféle záradékot fokozatosan tizenöt jelenetbe gyűjtötték: öt örvendetes, öt fájdalmas és öt dicsőséges titokba. A fametszetekkel illusztrált nyomtatott rózsafüzér-könyvek, például a velencei domonkos Alberto da Castello 1521-es könyve, segítettek rögzíteni őket a nép emlékezetében. A festők követték őket. Guido Reni itt látható oltárképén, a bolognai San Luca-kegytemplomban a tizenöt titok kis medalionokként jelenik meg a Szűz alatt, aki megjelenik Szent Domonkosnak.
1569-ben a domonkos pápa, Szent V. Piusz a Consueverunt Romani Pontifices kezdetű bullában leírta és jóváhagyta a rózsafüzért úgy, ahogyan akkor imádkozták: 150 Üdvözlégy tizenöt tizedben, mindegyik egy Miatyánkkal kezdődik, és Krisztus életéről való elmélkedés kíséri. Ez maradt a szokásos forma több mint négy évszázadon át, amíg Szent II. János Pál 2002-ben öt új titkot, a világosság titkait nem javasolta.