Dicsőséges titkok

Szombat elmultával szürköletkor pedig, mely a hét első napjára virad, eljöve Mária Magdolna és a másik Mária megnézni a sírt. És íme nagy földindulás lőn; mert az Úr angyala leszálla mennyből, és oda járulván, elhengeríté a követ, és ráüle. Vala pedig az ő tekintete, mint a villámlás, és ruhája, mint a hó. Tőle való féltökben pedig megrettenének az őrök, és lőnek, mint a holtak. Felelvén pedig az angyal, mondá az asszonyoknak: Ne féljetek ti; mert tudom, hogy Jézust keresitek, ki megfeszíttetett. Nincs itt, mert föltámadott, a mint megmondotta. Jertek és lássátok a helyet, hova tétetett vala az Úr. És hamar elmenvén, mondjátok meg az ő tanítványinak, hogy feltámadott; és íme előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt. Ime eleve megmondottam nektek. És kimenének hamar a sírból, nagy félelemmel, és örömmel futván, megjelenteni az ő tanítványinak. És íme Jézus eléjek jöve, mondván: Üdv nektek! Azok pedig hozzá járulának, és átfogák lábait, és imádák őt. Akkor mondá nekik Jézus: Ne féljetek; menjetek, jelentsétek meg atyámfiainak, hogy Galileába menjenek, ott meglátnak engem.

kik előtt élőnek is mutatta magát az ő szenvedése után sok bizonyítás által, negyven nap alatt megjelenvén nekik, és szólván az Isten országáról. És együtt evén velök, megparancsolá nekik, hogy Jerusalemből el ne menjenek, hanem várják meg az Atya igéretét, melyet hallottatok (úgymond) az én számból. Mert János ugyan vízzel keresztelt, ti pedig Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni e nehány nap mulva. Annakokáért, a kik egybegyűltek vala, kérdék őt, mondván: Uram! vajjon ez időben állítod e vissza Izrael országát? Mondá pedig nekik: Nem tartozik hozzátok, tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya önhatalmában rendelt el; hanem venni fogjátok erejét a felülről rátok jövő Szentléleknek, és tanúim lesztek Jerusalemben s az egész Judeában és Szamariában, és mind a föld végeig. És a mint ezeket mondotta, szemök láttára fölemelkedék, és a felhő befogadá őt szemeik elől. És midőn nézték őt, az égbe menőt, ime két férfiú álla melléjök fehér ruhában, kik mondák is: Galileai férfiak! mit állotok, az égbe nézvén? Ez a Jézus, ki fölvétetett tőletek az égbe, úgy jő majd el, a mint láttátok őt az égbe menni.

És mikor elérkeztek a pünköst napjai, mindnyájan egyakarattal ugyanazon helyen valának. És lőn hirtelen az égből mint egy sebesen jövő szélnek zúgása, és betölté az egész házat, a hol ülnek vala. És eloszlott nyelvek jelenének meg nekik, mint a tűzláng, mely leszálla mindenikre közőlük. És betelének mindnyájan Szentlélekkel, és kezdének szólani különböző nyelveken, a mint a Szentlélek ad vala szólaniok. Valának pedig Jerusalemben lakó zsidók, istenfélő férfiak, mindenféle nemzetből, mely az ég alatt vagyon. A mint pedig e szózat lőn, sokaság gyülekezék egybe, és megháborodék elméjében, mert kiki saját nyelvén hallja vala őket szólani. Álmélkodának pedig mindnyájan és csodálkozának, mondván: Ime mindnyájan ezek, kik szólanak, nemde galileaiak? Miképen hallottuk tehát mi, kiki saját nyelvünket, melyben születtünk? Partusok, médusok és elamiták, és a kik lakják Mezopotámiát, Judeát és Kappadócziát, Pontust és Ásiát, Frígiát és Pamfíliát, Egyiptomot és Líbia részeit, mely Cirene körűl vagyon, és a romai jövevények, a zsidók is és a megtértek, a krétaiak és arábiaiak, hallottuk őket szólani a mi nyelveinken Istennek nagy dolgait.

És mondá Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendez lelkem az én üdvözítő Istenemben. Mert megtekintette szolgálójának alázatosságát; ime mostantól boldognak hirdet engem minden nemzedék. Mert nagy dolgokat cselekedett nekem a Hatalmas, kinek szent az ő neve. És az ő irgalmassága nemzedékről nemzedékre száll az őt félőkön. Hatalmas dolgot cselekedett az ő karjával, elszélesztette a szivök szándékában kevélykedőket. Levetette a hatalmasokat a fejedelmi székből, és felmagasztalta az alázatosokat. Az éhezőket betöltötte jókkal, és a gazdagokat üresen bocsátá. Oltalmába vette Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezvén irgalmasságáról; a mint szólott atyáinknak, Ábrahámnak és az ő ivadékának örökre.

És nagy jel tűnék fel az égen: Egy asszony, kinek öltözete vala a nap, lábai alatt a hold, és fején tizenkét csillagú korona. És méhében viselvén, kiálta, szülni akarván, és a szülés gyötrelmeiben vala. És láttaték más jel is az égen; és íme egy nagy vörös sárkány, hét feje lévén és tíz szarva, és fejein hét korona. És farka maga után voná az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és a sárkány a szülendő asszony elé álla, hogy mihelyt szül, az ő fiát megegye. És szüle fiú-magzatot, ki vasvesszővel vala kormányzandó minden pogányokat. És ezen fia elragadtaték Istenhez, és az ő királyiszékéhez. És az asszony a pusztába futa, hol helye vala készitve az Istentől, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig.